KÓDFEJTÉS AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚBAN

A németek kódfejtő iroda nélkül kezdték el az első világháborút, Berlinben csak 1916-tól létezett külön kódfejtésre specializálódott részleg a hadseregen belül.

A saját titkosítási módszereikben teljes mértékig biztosak voltak. A rádió-felderítők sokkal több titkos információhoz tudtak hozzájutni, mint a titkosügynökök.

Az első világháború legsikeresebb német titkosítási eljárása az ADFGVX sifre volt. Két lépésből állt: először a kódmátrixban meg kellett keresni a titkosítani kívánt betűt, a sor és az oszlop pedig kiadott egy betűpárt. Másodszor a kulcsszó betűit betűrendbe rakták úgy, hogy a hozzájuk tartozó oszlopokat a betűkkel együtt mozgatták. Ez az eljárás könnyen feltörhető volt.

A háború vége felé a Vigenere módszer felhasználásával annak legnagyobb gyengéjét, a ciklikusságot sikerült kiküszöbölni, és egy gyakorlatilag feltörhetetlen titkosítási eljárást dolgoztak ki, az egyszeri kulcsos módszert.

A módszer felhasználásával annak legnagyobb gyengéjét, a ciklikusságot sikerült kiküszöbölni, és egy gyakorlatilag feltörhetetlen titkosítási eljárást dolgoztak ki, az egyszeri kulcsos módszert.

A britek lehallgatóállomásokat létesítettek a Brit-szigetek déli partjain, Lowestoftban, Yorkban, Murcarban, és Lerwickben.